vezekel

Hungarian

Etymology

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɛzɛkɛl]
  • Hyphenation: ve‧ze‧kel

Verb

vezekel

  1. (transitive, intransitive) to atone (for something -ért)

Conjugation
conjugation of vezekel
Infinitive vezekelni
Past participle vezekelt
Present participle vezekelő
Future participle vezekelendő
Adverbial participle vezekelve
Potential vezekelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vezekelek vezekelsz vezekel vezekelünk vezekeltek vezekelnek
Definite vezekelem
én téged/titeket
vezekellek		 vezekeled vezekeli vezekeljük vezekelitek vezekelik
Past Indefinite vezekeltem vezekeltél vezekelt vezekeltünk vezekeltetek vezekeltek
Definite vezekeltem
én téged/titeket
vezekeltelek		 vezekelted vezekelte vezekeltük vezekeltétek vezekelték
Conditional mood Present Indefinite vezekelnék vezekelnél vezekelne vezekelnénk vezekelnétek vezekelnének
Definite vezekelném
én téged/titeket
vezekelnélek		 vezekelnéd vezekelné vezekelnénk vezekelnétek vezekelnék
Subjunctive mood Present Indefinite vezekeljek vezekelj
or
vezekeljél		 vezekeljen vezekeljünk vezekeljetek vezekeljenek
Definite vezekeljem
én téged/titeket
vezekeljelek		 vezekeld
or
vezekeljed		 vezekelje vezekeljük vezekeljétek vezekeljék
Conjugated infinitive vezekelnem vezekelned vezekelnie vezekelnünk vezekelnetek vezekelniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • levezekel
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.