vetemény

Hungarian

Etymology

vet (“to sow”) +‎ -emény (“noun-forming suffix indicating the result of action”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɛtɛmeːɲ]
  • Hyphenation: ve‧te‧mény

Noun

vetemény (plural vetemények)

  1. crop, vegetable (a plant grown to be harvested as food)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vetemény vetemények
accusative veteményt veteményeket
dative veteménynek veteményeknek
instrumental veteménnyel veteményekkel
causal-final veteményért veteményekért
translative veteménnyé veteményekké
terminative veteményig veteményekig
essive-formal veteményként veteményekként
essive-modal — —
inessive veteményben veteményekben
superessive veteményen veteményeken
adessive veteménynél veteményeknél
illative veteménybe veteményekbe
sublative veteményre veteményekre
allative veteményhez veteményekhez
elative veteményből veteményekből
delative veteményről veteményekről
ablative veteménytől veteményektől
Possessive forms of vetemény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. veteményem veteményeim
2nd person sing. veteményed veteményeid
3rd person sing. veteménye veteményei
1st person plural veteményünk veteményeink
2nd person plural veteményetek veteményeitek
3rd person plural veteményük veteményeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.