vacsora

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language, presumably from Serbo-Croatian večera or Slovak večera.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɒt͡ʃorɒ]
  • Hyphenation: va‧cso‧ra

Noun

vacsora (plural vacsorák)

  1. dinner, supper (the last meal of the day, eaten in the late evening and not the main meal of the day)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative vacsora vacsorák
accusative vacsorát vacsorákat
dative vacsorának vacsoráknak
instrumental vacsorával vacsorákkal
causal-final vacsoráért vacsorákért
translative vacsorává vacsorákká
terminative vacsoráig vacsorákig
essive-formal vacsoraként vacsorákként
essive-modal — —
inessive vacsorában vacsorákban
superessive vacsorán vacsorákon
adessive vacsoránál vacsoráknál
illative vacsorába vacsorákba
sublative vacsorára vacsorákra
allative vacsorához vacsorákhoz
elative vacsorából vacsorákból
delative vacsoráról vacsorákról
ablative vacsorától vacsoráktól
Possessive forms of vacsora
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vacsorám vacsoráim
2nd person sing. vacsorád vacsoráid
3rd person sing. vacsorája vacsorái
1st person plural vacsoránk vacsoráink
2nd person plural vacsorátok vacsoráitok
3rd person plural vacsorájuk vacsoráik

Derived terms

(Compound words)

(Expressions)

See also

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.