utód

See also: utod

Hungarian

Etymology

utó (“the last part or end of something”) +‎ -d. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈutoːd]
  • Hyphenation: utód

Noun

utód (plural utódok)

  1. offspring, progeny, descendant
  2. successor, follower

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative utód utódok
accusative utódot utódokat
dative utódnak utódoknak
instrumental utóddal utódokkal
causal-final utódért utódokért
translative utóddá utódokká
terminative utódig utódokig
essive-formal utódként utódokként
essive-modal utódul —
inessive utódban utódokban
superessive utódon utódokon
adessive utódnál utódoknál
illative utódba utódokba
sublative utódra utódokra
allative utódhoz utódokhoz
elative utódból utódokból
delative utódról utódokról
ablative utódtól utódoktól
Possessive forms of utód
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. utódom utódjaim
2nd person sing. utódod utódjaid
3rd person sing. utódja utódjai
1st person plural utódunk utódjaink
2nd person plural utódotok utódjaitok
3rd person plural utódjuk utódjaik

Derived terms
  • utódlás

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.