tüsszent

Hungarian

Etymology

From a sound-imitative root + -ent (instantaneous-causative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtysːɛnt]
  • Hyphenation: tüsz‧szent

Verb

tüsszent

  1. (intransitive) to sneeze

Conjugation
conjugation of tüsszent
Infinitive tüsszenteni
Past participle tüsszentett
Present participle tüsszentő
Future participle -
Adverbial participle tüsszentve
Potential tüsszenthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tüsszentek tüsszentesz tüsszent tüsszentünk tüsszentetek tüsszentenek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite tüsszentettem tüsszentettél tüsszentett tüsszentettünk tüsszentettetek tüsszentettek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite tüsszentenék tüsszentenél tüsszentene tüsszentenénk tüsszentenétek tüsszentenének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite tüsszentsek tüsszents
or
tüsszentsél		 tüsszentsen tüsszentsünk tüsszentsetek tüsszentsenek
Definite -
Conjugated infinitive tüsszentenem tüsszentened tüsszentenie tüsszentenünk tüsszentenetek tüsszenteniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beletüsszent
  • eltüsszent
  • rátüsszent
  • tüszköl
  • tüsszög

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • tüsszent in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.