túsz

See also: tusz

Hungarian

Etymology

[1295] Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtuːs]
  • Hyphenation: túsz

Noun

túsz (plural túszok)

  1. hostage (a person given as a pledge or security)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative túsz túszok
accusative túszt túszokat
dative túsznak túszoknak
instrumental tússzal túszokkal
causal-final túszért túszokért
translative tússzá túszokká
terminative túszig túszokig
essive-formal túszként túszokként
essive-modal túszul —
inessive túszban túszokban
superessive túszon túszokon
adessive túsznál túszoknál
illative túszba túszokba
sublative túszra túszokra
allative túszhoz túszokhoz
elative túszból túszokból
delative túszról túszokról
ablative túsztól túszoktól
Possessive forms of túsz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. túszom túszaim
2nd person sing. túszod túszaid
3rd person sing. túsza túszai
1st person plural túszunk túszaink
2nd person plural túszotok túszaitok
3rd person plural túszuk túszaik

Derived terms
  • túszul ejt

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.