tökéletes

Hungarian

Etymology

tökél + -et + -es[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtøkeːlɛtɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: tö‧ké‧le‧tes

Adjective

tökéletes (comparative tökéletesebb, superlative legtökéletesebb)

  1. perfect, flawless
    Synonym: hibátlan

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tökéletes tökéletesek
accusative tökéleteset tökéleteseket
dative tökéletesnek tökéleteseknek
instrumental tökéletessel tökéletesekkel
causal-final tökéletesért tökéletesekért
translative tökéletessé tökéletesekké
terminative tökéletesig tökéletesekig
essive-formal tökéletesként tökéletesekként
essive-modal
inessive tökéletesben tökéletesekben
superessive tökéletesen tökéleteseken
adessive tökéletesnél tökéleteseknél
illative tökéletesbe tökéletesekbe
sublative tökéletesre tökéletesekre
allative tökéleteshez tökéletesekhez
elative tökéletesből tökéletesekből
delative tökéletesről tökéletesekről
ablative tökéletestől tökéletesektől

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.