társalog

Hungarian

Etymology

társ +‎ -a- + -log, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtaːrʃɒloɡ]
  • Hyphenation: tár‧sa‧log

Verb

társalog

  1. (intransitive) to converse
    Synonyms: beszélget, cseveg, diskurál

Conjugation
conjugation of társalog
Infinitive társalogni
Past participle társalgott
Present participle társalgó
Future participle -
Adverbial participle társalogva
Potential társaloghat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite társalgok társalogsz társalog társalgunk társalogtok társalognak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite társalogtam társalogtál társalgott társalogtunk társalogtatok társalogtak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite társalognék társalognál társalogna társalognánk társalognátok társalognának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite társalogjak társalogj
or
társalogjál		 társalogjon társalogjunk társalogjatok társalogjanak
Definite -
Conjugated infinitive társalognom társalognod társalognia társalognunk társalognotok társalogniuk

Derived terms

References
  1. Haza és haladás : A reformkortól a kiegyezésig (1790-1867), Enciklopédia Humana Egyesület, Budapest, 2000.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.