tárgy

Hungarian

Etymology

From Old French targe (“buckler”), from Frankish *targa (“buckler”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtaːrɟ]
  • Hyphenation: tárgy

Noun

tárgy (plural tárgyak)

  1. object, article, thing
  2. object, matter, subject, theme, topic

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative tárgy tárgyak
accusative tárgyat tárgyakat
dative tárgynak tárgyaknak
instrumental tárggyal tárgyakkal
causal-final tárgyért tárgyakért
translative tárggyá tárgyakká
terminative tárgyig tárgyakig
essive-formal tárgyként tárgyakként
essive-modal — —
inessive tárgyban tárgyakban
superessive tárgyon tárgyakon
adessive tárgynál tárgyaknál
illative tárgyba tárgyakba
sublative tárgyra tárgyakra
allative tárgyhoz tárgyakhoz
elative tárgyból tárgyakból
delative tárgyról tárgyakról
ablative tárgytól tárgyaktól
Possessive forms of tárgy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tárgyam tárgyaim
2nd person sing. tárgyad tárgyaid
3rd person sing. tárgya tárgyai
1st person plural tárgyunk tárgyaink
2nd person plural tárgyatok tárgyaitok
3rd person plural tárgyuk tárgyaik

Synonyms

Derived terms

(Compound words):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.