táplálkozik

Hungarian

Etymology

táplál +‎ -kozik. First attested in 1833. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtaːplaːlkozik]
  • Hyphenation: táp‧lál‧ko‧zik

Verb

táplálkozik

  1. (intransitive) to eat, to feed (oneself)

Conjugation
conjugation of táplálkozik
Infinitive táplálkozni
Past participle táplálkozott
Present participle táplálkozó
Future participle -
Adverbial participle táplálkozva
Potential táplálkozhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite táplálkozom
or
táplálkozok		 táplálkozol táplálkozik táplálkozunk táplálkoztok táplálkoznak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite táplálkoztam táplálkoztál táplálkozott táplálkoztunk táplálkoztatok táplálkoztak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite táplálkoznék táplálkoznál táplálkozna táplálkoznánk táplálkoznátok táplálkoznának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite táplálkozzak táplálkozz
or
táplálkozzál		 táplálkozzon táplálkozzunk táplálkozzatok táplálkozzanak
Definite -
Conjugated infinitive táplálkoznom táplálkoznod táplálkoznia táplálkoznunk táplálkoznotok táplálkozniuk

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.