tudakol

Hungarian

Etymology

tud +‎ -a- + -kol[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtudɒkol]
  • Hyphenation: tu‧da‧kol

Verb

tudakol

  1. (transitive) to ask, inquire, query

Conjugation
conjugation of tudakol
Infinitive tudakolni
Past participle tudakolt
Present participle tudakoló
Future participle tudakolandó
Adverbial participle tudakolva
Potential tudakolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tudakolok tudakolsz tudakol tudakolunk tudakoltok tudakolnak
Definite tudakolom
én téged/titeket
tudakollak		 tudakolod tudakolja tudakoljuk tudakoljátok tudakolják
Past Indefinite tudakoltam tudakoltál tudakolt tudakoltunk tudakoltatok tudakoltak
Definite tudakoltam
én téged/titeket
tudakoltalak		 tudakoltad tudakolta tudakoltuk tudakoltátok tudakolták
Conditional mood Present Indefinite tudakolnék tudakolnál tudakolna tudakolnánk tudakolnátok tudakolnának
Definite tudakolnám
én téged/titeket
tudakolnálak		 tudakolnád tudakolná tudakolnánk tudakolnátok tudakolnák
Subjunctive mood Present Indefinite tudakoljak tudakolj
or
tudakoljál		 tudakoljon tudakoljunk tudakoljatok tudakoljanak
Definite tudakoljam
én téged/titeket
tudakoljalak		 tudakold
or
tudakoljad		 tudakolja tudakoljuk tudakoljátok tudakolják
Conjugated infinitive tudakolnom tudakolnod tudakolnia tudakolnunk tudakolnotok tudakolniuk

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.