trófea

See also: trofea and troféa

Hungarian

Etymology

From German Trophäe, from French trophée, from Late Latin trophaeum.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtroːfɛɒ]
  • Hyphenation: tró‧fea

Noun

trófea (plural trófeák)

  1. trophy (any emblem of success or victory)
  2. trophy (an object taken as a prize by a hunter)
  3. trophy (a statuette, cup, or shield, awarded for success in a competition or to mark a special achievement)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative trófea trófeák
accusative trófeát trófeákat
dative trófeának trófeáknak
instrumental trófeával trófeákkal
causal-final trófeáért trófeákért
translative trófeává trófeákká
terminative trófeáig trófeákig
essive-formal trófeaként trófeákként
essive-modal — —
inessive trófeában trófeákban
superessive trófeán trófeákon
adessive trófeánál trófeáknál
illative trófeába trófeákba
sublative trófeára trófeákra
allative trófeához trófeákhoz
elative trófeából trófeákból
delative trófeáról trófeákról
ablative trófeától trófeáktól
Possessive forms of trófea
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. trófeám trófeáim
2nd person sing. trófeád trófeáid
3rd person sing. trófeája trófeái
1st person plural trófeánk trófeáink
2nd person plural trófeátok trófeáitok
3rd person plural trófeájuk trófeáik

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.