tisztáz

Hungarian

Etymology

tiszta +‎ -z. First attested in 1796. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtistaːz]
  • Hyphenation: tisz‧táz

Verb

tisztáz

  1. (transitive) to clarify, to make something clear, to explain, to demistify

Conjugation
conjugation of tisztáz
Infinitive tisztázni
Past participle tisztázott
Present participle tisztázó
Future participle tisztázandó
Adverbial participle tisztázva
Potential tisztázhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tisztázok tisztázol tisztáz tisztázunk tisztáztok tisztáznak
Definite tisztázom
én téged/titeket
tisztázlak		 tisztázod tisztázza tisztázzuk tisztázzátok tisztázzák
Past Indefinite tisztáztam tisztáztál tisztázott tisztáztunk tisztáztatok tisztáztak
Definite tisztáztam
én téged/titeket
tisztáztalak		 tisztáztad tisztázta tisztáztuk tisztáztátok tisztázták
Conditional mood Present Indefinite tisztáznék tisztáznál tisztázna tisztáznánk tisztáznátok tisztáznának
Definite tisztáznám
én téged/titeket
tisztáználak		 tisztáznád tisztázná tisztáznánk tisztáznátok tisztáznák
Subjunctive mood Present Indefinite tisztázzak tisztázz
or
tisztázzál		 tisztázzon tisztázzunk tisztázzatok tisztázzanak
Definite tisztázzam
én téged/titeket
tisztázzalak		 tisztázd
or
tisztázzad		 tisztázza tisztázzuk tisztázzátok tisztázzák
Conjugated infinitive tisztáznom tisztáznod tisztáznia tisztáznunk tisztáznotok tisztázniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • letisztáz

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.