tipográfus

Hungarian

Etymology

From tipográfia, formed in analogy with other similar pairs, such as geográfia ~ geográfus.[1] With Latinate -us ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtipoɡraːfuʃ]
  • Hyphenation: ti‧po‧grá‧fus, ti‧pog‧rá‧fus

Noun

tipográfus (plural tipográfusok)

  1. typographer (person who sets and arranges type as a profession)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tipográfus tipográfusok
accusative tipográfust tipográfusokat
dative tipográfusnak tipográfusoknak
instrumental tipográfussal tipográfusokkal
causal-final tipográfusért tipográfusokért
translative tipográfussá tipográfusokká
terminative tipográfusig tipográfusokig
essive-formal tipográfusként tipográfusokként
essive-modal
inessive tipográfusban tipográfusokban
superessive tipográfuson tipográfusokon
adessive tipográfusnál tipográfusoknál
illative tipográfusba tipográfusokba
sublative tipográfusra tipográfusokra
allative tipográfushoz tipográfusokhoz
elative tipográfusból tipográfusokból
delative tipográfusról tipográfusokról
ablative tipográfustól tipográfusoktól
Possessive forms of tipográfus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tipográfusom tipográfusaim
2nd person sing. tipográfusod tipográfusaid
3rd person sing. tipográfusa tipográfusai
1st person plural tipográfusunk tipográfusaink
2nd person plural tipográfusotok tipográfusaitok
3rd person plural tipográfusuk tipográfusaik

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.