tincs
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtint͡ʃ]
- Hyphenation: tincs
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | tincs | tincsek |
| accusative | tincset | tincseket |
| dative | tincsnek | tincseknek |
| instrumental | tinccsel | tincsekkel |
| causal-final | tincsért | tincsekért |
| translative | tinccsé | tincsekké |
| terminative | tincsig | tincsekig |
| essive-formal | tincsként | tincsekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | tincsben | tincsekben |
| superessive | tincsen | tincseken |
| adessive | tincsnél | tincseknél |
| illative | tincsbe | tincsekbe |
| sublative | tincsre | tincsekre |
| allative | tincshez | tincsekhez |
| elative | tincsből | tincsekből |
| delative | tincsről | tincsekről |
| ablative | tincstől | tincsektől |
| Possessive forms of tincs | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | tincsem | tincseim |
| 2nd person sing. | tincsed | tincseid |
| 3rd person sing. | tincse | tincsei |
| 1st person plural | tincsünk | tincseink |
| 2nd person plural | tincsetek | tincseitek |
| 3rd person plural | tincsük | tincseik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.