tendál

See also: tendal

Hungarian

Etymology

From German tendieren, from Latin tendere.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɛndaːl]
  • Hyphenation: ten‧dál

Verb

tendál

  1. (intransitive) to tend
    Synonyms: irányul, törekszik

Conjugation
conjugation of tendál
Infinitive tendálni
Past participle tendált
Present participle tendáló
Future participle -
Adverbial participle tendálva
Potential tendálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tendálok tendálsz tendál tendálunk tendáltok tendálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite tendáltam tendáltál tendált tendáltunk tendáltatok tendáltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite tendálnék tendálnál tendálna tendálnánk tendálnátok tendálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite tendáljak tendálj
or
tendáljál		 tendáljon tendáljunk tendáljatok tendáljanak
Definite -
Conjugated infinitive tendálnom tendálnod tendálnia tendálnunk tendálnotok tendálniuk

Derived terms
  • tendálás

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.