telefonbetyár

Hungarian

Etymology

telefon (telephone) + betyár (rascal)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɛlɛfombɛcaːr]
  • Hyphenation: te‧le‧fon‧be‧tyár

Noun

telefonbetyár (plural telefonbetyárok)

  1. prank caller

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative telefonbetyár telefonbetyárok
accusative telefonbetyárt telefonbetyárokat
dative telefonbetyárnak telefonbetyároknak
instrumental telefonbetyárral telefonbetyárokkal
causal-final telefonbetyárért telefonbetyárokért
translative telefonbetyárrá telefonbetyárokká
terminative telefonbetyárig telefonbetyárokig
essive-formal telefonbetyárként telefonbetyárokként
essive-modal
inessive telefonbetyárban telefonbetyárokban
superessive telefonbetyáron telefonbetyárokon
adessive telefonbetyárnál telefonbetyároknál
illative telefonbetyárba telefonbetyárokba
sublative telefonbetyárra telefonbetyárokra
allative telefonbetyárhoz telefonbetyárokhoz
elative telefonbetyárból telefonbetyárokból
delative telefonbetyárról telefonbetyárokról
ablative telefonbetyártól telefonbetyároktól
Possessive forms of telefonbetyár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. telefonbetyárom telefonbetyárjaim
2nd person sing. telefonbetyárod telefonbetyárjaid
3rd person sing. telefonbetyárja telefonbetyárjai
1st person plural telefonbetyárunk telefonbetyárjaink
2nd person plural telefonbetyárotok telefonbetyárjaitok
3rd person plural telefonbetyárjuk telefonbetyárjaik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.