tehetséges

Hungarian

Etymology

tehetség + -es

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɛhɛt͡ʃːeːɡɛʃ]
  • Hyphenation: te‧het‧sé‧ges

Adjective

tehetséges (comparative tehetségesebb, superlative legtehetségesebb)

  1. talented, gifted (endowed with special abilities) [First attested in 1857.][1]
    • 1926, Hevesy, Iván, “A három istentelen”, in Nyugat, volume 19, number 17:
      Lon Chaney tehetséges színész, kitűnő emberábrázoló képességekkel. Nagyon vonzódik a groteszk és fantasztikus feladatok megoldásához.
      (please add an English translation of this quote)
    tehetséges labdarúgótalented football player

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tehetséges tehetségesek
accusative tehetségeset tehetségeseket
dative tehetségesnek tehetségeseknek
instrumental tehetségessel tehetségesekkel
causal-final tehetségesért tehetségesekért
translative tehetségessé tehetségesekké
terminative tehetségesig tehetségesekig
essive-formal tehetségesként tehetségesekként
essive-modal
inessive tehetségesben tehetségesekben
superessive tehetségesen tehetségeseken
adessive tehetségesnél tehetségeseknél
illative tehetségesbe tehetségesekbe
sublative tehetségesre tehetségesekre
allative tehetségeshez tehetségesekhez
elative tehetségesből tehetségesekből
delative tehetségesről tehetségesekről
ablative tehetségestől tehetségesektől

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.