tarhál

Hungarian

Etymology

From the obsolete tarhenol (“to beg”) +‎ -ál. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒrɦaːl]
  • Hyphenation: tar‧hál

Verb

tarhál

  1. (slang) to panhandle, to beg for money or valuables

Conjugation
conjugation of tarhál
Infinitive tarhálni
Past participle tarhált
Present participle tarháló
Future participle tarhálandó
Adverbial participle tarhálva
Potential tarhálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tarhálok tarhálsz tarhál tarhálunk tarháltok tarhálnak
Definite tarhálom
én téged/titeket
tarhállak		 tarhálod tarhálja tarháljuk tarháljátok tarhálják
Past Indefinite tarháltam tarháltál tarhált tarháltunk tarháltatok tarháltak
Definite tarháltam
én téged/titeket
tarháltalak		 tarháltad tarhálta tarháltuk tarháltátok tarhálták
Conditional mood Present Indefinite tarhálnék tarhálnál tarhálna tarhálnánk tarhálnátok tarhálnának
Definite tarhálnám
én téged/titeket
tarhálnálak		 tarhálnád tarhálná tarhálnánk tarhálnátok tarhálnák
Subjunctive mood Present Indefinite tarháljak tarhálj
or
tarháljál		 tarháljon tarháljunk tarháljatok tarháljanak
Definite tarháljam
én téged/titeket
tarháljalak		 tarháld
or
tarháljad		 tarhálja tarháljuk tarháljátok tarhálják
Conjugated infinitive tarhálnom tarhálnod tarhálnia tarhálnunk tarhálnotok tarhálniuk

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.