tantál

See also: tantal, Tantal, and tàntal

Hungarian

Etymology

From German Tantal, from scientific Latin tantalium, from Tantalus, a Greek mythological figure.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒntaːl]
  • Hyphenation: tan‧tál

Noun

tantál (plural tantálok)

  1. tantalum (a metallic chemical element, symbol Ta, atomic number 73)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tantál tantálok
accusative tantált tantálokat
dative tantálnak tantáloknak
instrumental tantállal tantálokkal
causal-final tantálért tantálokért
translative tantállá tantálokká
terminative tantálig tantálokig
essive-formal tantálként tantálokként
essive-modal — —
inessive tantálban tantálokban
superessive tantálon tantálokon
adessive tantálnál tantáloknál
illative tantálba tantálokba
sublative tantálra tantálokra
allative tantálhoz tantálokhoz
elative tantálból tantálokból
delative tantálról tantálokról
ablative tantáltól tantáloktól
Possessive forms of tantál
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tantálom tantáljaim
2nd person sing. tantálod tantáljaid
3rd person sing. tantálja tantáljai
1st person plural tantálunk tantáljaink
2nd person plural tantálotok tantáljaitok
3rd person plural tantáljuk tantáljaik

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.