tabulátor

See also: tabulator

Czech

Noun

tabulátor m

  1. tabulator (the mechanism on a typewriter that sets the position of columns and borders)

Synonyms

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Tabulator (“tab”)[1], from English tabulator.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒbulaːtor]
  • Hyphenation: ta‧bu‧lá‧tor

Noun

tabulátor (plural tabulátorok)

  1. (computing, typography) tab (space character that extends to the next aligned column)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tabulátor tabulátorok
accusative tabulátort tabulátorokat
dative tabulátornak tabulátoroknak
instrumental tabulátorral tabulátorokkal
causal-final tabulátorért tabulátorokért
translative tabulátorrá tabulátorokká
terminative tabulátorig tabulátorokig
essive-formal tabulátorként tabulátorokként
essive-modal — —
inessive tabulátorban tabulátorokban
superessive tabulátoron tabulátorokon
adessive tabulátornál tabulátoroknál
illative tabulátorba tabulátorokba
sublative tabulátorra tabulátorokra
allative tabulátorhoz tabulátorokhoz
elative tabulátorból tabulátorokból
delative tabulátorról tabulátorokról
ablative tabulátortól tabulátoroktól
Possessive forms of tabulátor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tabulátorom tabulátoraim
2nd person sing. tabulátorod tabulátoraid
3rd person sing. tabulátora tabulátorai
1st person plural tabulátorunk tabulátoraink
2nd person plural tabulátorotok tabulátoraitok
3rd person plural tabulátoruk tabulátoraik

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.