süvegel

Hungarian

Etymology

süveg +‎ -el

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃyvɛɡɛl]
  • Hyphenation: sü‧ve‧gel

Verb

süvegel

  1. (archaic) to greet someone with respect by taking off one's hat

Conjugation
conjugation of süvegel
Infinitive süvegelni
Past participle süvegelt
Present participle süvegelő
Future participle süvegelendő
Adverbial participle süvegelve
Potential süvegelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite süvegelek süvegelsz süvegel süvegelünk süvegeltek süvegelnek
Definite süvegelem
én téged/titeket
süvegellek		 süvegeled süvegeli süvegeljük süvegelitek süvegelik
Past Indefinite süvegeltem süvegeltél süvegelt süvegeltünk süvegeltetek süvegeltek
Definite süvegeltem
én téged/titeket
süvegeltelek		 süvegelted süvegelte süvegeltük süvegeltétek süvegelték
Conditional mood Present Indefinite süvegelnék süvegelnél süvegelne süvegelnénk süvegelnétek süvegelnének
Definite süvegelném
én téged/titeket
süvegelnélek		 süvegelnéd süvegelné süvegelnénk süvegelnétek süvegelnék
Subjunctive mood Present Indefinite süvegeljek süvegelj
or
süvegeljél		 süvegeljen süvegeljünk süvegeljetek süvegeljenek
Definite süvegeljem
én téged/titeket
süvegeljelek		 süvegeld
or
süvegeljed		 süvegelje süvegeljük süvegeljétek süvegeljék
Conjugated infinitive süvegelnem süvegelned süvegelnie süvegelnünk süvegelnetek süvegelniük
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.