sátán

Hungarian

Etymology

From Latin Satān, from Ancient Greek Σατάν (Satán), from Hebrew שָׂטָן (Śāṭān, adversary, accuser).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈʃaːtaːn]
  • Hyphenation: sá‧tán

Noun

sátán (plural sátánok)

  1. satan, Satan

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative sátán sátánok
accusative sátánt sátánokat
dative sátánnak sátánoknak
instrumental sátánnal sátánokkal
causal-final sátánért sátánokért
translative sátánná sátánokká
terminative sátánig sátánokig
essive-formal sátánként sátánokként
essive-modal
inessive sátánban sátánokban
superessive sátánon sátánokon
adessive sátánnál sátánoknál
illative sátánba sátánokba
sublative sátánra sátánokra
allative sátánhoz sátánokhoz
elative sátánból sátánokból
delative sátánról sátánokról
ablative sátántól sátánoktól
Possessive forms of sátán
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sátánom sátánjaim
2nd person sing. sátánod sátánjaid
3rd person sing. sátánja sátánjai
1st person plural sátánunk sátánjaink
2nd person plural sátánotok sátánjaitok
3rd person plural sátánjuk sátánjaik

Derived terms

  • sátáni
  • sátánista
  • sátánizmus
  • sátánkodik
  • sátánság
Compound words
  • sátánfajzat
  • sátánivadék
  • sátántinóru

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.