sáska

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈʃaːʃkɒ]
  • Hyphenation: sás‧ka

Noun

sáska (plural sáskák)

  1. locust

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative sáska sáskák
accusative sáskát sáskákat
dative sáskának sáskáknak
instrumental sáskával sáskákkal
causal-final sáskáért sáskákért
translative sáskává sáskákká
terminative sáskáig sáskákig
essive-formal sáskaként sáskákként
essive-modal
inessive sáskában sáskákban
superessive sáskán sáskákon
adessive sáskánál sáskáknál
illative sáskába sáskákba
sublative sáskára sáskákra
allative sáskához sáskákhoz
elative sáskából sáskákból
delative sáskáról sáskákról
ablative sáskától sáskáktól
Possessive forms of sáska
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sáskám sáskáim
2nd person sing. sáskád sáskáid
3rd person sing. sáskája sáskái
1st person plural sáskánk sáskáink
2nd person plural sáskátok sáskáitok
3rd person plural sáskájuk sáskáik

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.