szül

See also: szül.

Hungarian

Etymology

Probably from Proto-Ugric *silɜ- (“acquire, obtain”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsyl]

Verb

szül

  1. (transitive) to give birth, to bear

Conjugation
conjugation of szül
Infinitive szülni
Past participle szült
Present participle szülő
Future participle szülendő
Adverbial participle szülve
Potential szülhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szülök szülsz szül szülünk szültök szülnek
Definite szülöm
én téged/titeket
szüllek		 szülöd szüli szüljük szülitek szülik
Past Indefinite szültem szültél szült szültünk szültetek szültek
Definite szültem
én téged/titeket
szültelek		 szülted szülte szültük szültétek szülték
Conditional mood Present Indefinite szülnék szülnél szülne szülnénk szülnétek szülnének
Definite szülném
én téged/titeket
szülnélek		 szülnéd szülné szülnénk szülnétek szülnék
Subjunctive mood Present Indefinite szüljek szülj
or
szüljél		 szüljön szüljünk szüljetek szüljenek
Definite szüljem
én téged/titeket
szüljelek		 szüld
or
szüljed		 szülje szüljük szüljétek szüljék
Conjugated infinitive szülnöm szülnöd szülnie szülnünk szülnötök szülniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megszül

(Expressions):

References
  1. Entry #1849 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.