szultanátus

Hungarian

Etymology

From New Latin sultanatus (sultanate).[1] With -átus ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsultɒnaːtuʃ]
  • Hyphenation: szul‧ta‧ná‧tus

Noun

szultanátus (plural szultanátusok)

  1. sultanate

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szultanátus szultanátusok
accusative szultanátust szultanátusokat
dative szultanátusnak szultanátusoknak
instrumental szultanátussal szultanátusokkal
causal-final szultanátusért szultanátusokért
translative szultanátussá szultanátusokká
terminative szultanátusig szultanátusokig
essive-formal szultanátusként szultanátusokként
essive-modal
inessive szultanátusban szultanátusokban
superessive szultanátuson szultanátusokon
adessive szultanátusnál szultanátusoknál
illative szultanátusba szultanátusokba
sublative szultanátusra szultanátusokra
allative szultanátushoz szultanátusokhoz
elative szultanátusból szultanátusokból
delative szultanátusról szultanátusokról
ablative szultanátustól szultanátusoktól
Possessive forms of szultanátus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szultanátusom szultanátusaim
2nd person sing. szultanátusod szultanátusaid
3rd person sing. szultanátusa szultanátusai
1st person plural szultanátusunk szultanátusaink
2nd person plural szultanátusotok szultanátusaitok
3rd person plural szultanátusuk szultanátusaik

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.