szinkron

Hungarian

Etymology

Back-formation from szinkronizál.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsiŋkron]
  • Hyphenation: szink‧ron

Noun

szinkron (plural szinkronok)

  1. synchronization (state or property of two or more events happening at the same time)
  2. dubbing, revoicing (the replacement of a voice part in a film with a synchronized translation)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szinkron szinkronok
accusative szinkront szinkronokat
dative szinkronnak szinkronoknak
instrumental szinkronnal szinkronokkal
causal-final szinkronért szinkronokért
translative szinkronná szinkronokká
terminative szinkronig szinkronokig
essive-formal szinkronként szinkronokként
essive-modal
inessive szinkronban szinkronokban
superessive szinkronon szinkronokon
adessive szinkronnál szinkronoknál
illative szinkronba szinkronokba
sublative szinkronra szinkronokra
allative szinkronhoz szinkronokhoz
elative szinkronból szinkronokból
delative szinkronról szinkronokról
ablative szinkrontól szinkronoktól
Possessive forms of szinkron
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szinkronom szinkronjaim
2nd person sing. szinkronod szinkronjaid
3rd person sing. szinkronja szinkronjai
1st person plural szinkronunk szinkronjaink
2nd person plural szinkronotok szinkronjaitok
3rd person plural szinkronjuk szinkronjaik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.