szilárd

See also: Szilárd

Hungarian

Etymology

From szil (elm) + -árd. The suffix was taken from the adjective csalárd (fraudulent, deceitful) (csal (to cheat) + -árd) and irregularly appended to the noun. Created by Pál Szemere during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsilaːrd]
  • (file)
  • Hyphenation: szi‧lárd

Adjective

szilárd (comparative szilárdabb, superlative legszilárdabb)

  1. solid, firm

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative szilárd szilárdak
accusative szilárdat szilárdakat
dative szilárdnak szilárdaknak
instrumental szilárddal szilárdakkal
causal-final szilárdért szilárdakért
translative szilárddá szilárdakká
terminative szilárdig szilárdakig
essive-formal szilárdként szilárdakként
essive-modal szilárdul
inessive szilárdban szilárdakban
superessive szilárdon szilárdakon
adessive szilárdnál szilárdaknál
illative szilárdba szilárdakba
sublative szilárdra szilárdakra
allative szilárdhoz szilárdakhoz
elative szilárdból szilárdakból
delative szilárdról szilárdakról
ablative szilárdtól szilárdaktól

Antonyms

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.