szike
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsikɛ]
- Hyphenation: szi‧ke
Noun
szike (plural szikék)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szike | szikék |
| accusative | szikét | szikéket |
| dative | szikének | szikéknek |
| instrumental | szikével | szikékkel |
| causal-final | szikéért | szikékért |
| translative | szikévé | szikékké |
| terminative | szikéig | szikékig |
| essive-formal | szikeként | szikékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szikében | szikékben |
| superessive | szikén | szikéken |
| adessive | szikénél | szikéknél |
| illative | szikébe | szikékbe |
| sublative | szikére | szikékre |
| allative | szikéhez | szikékhez |
| elative | szikéből | szikékből |
| delative | szikéről | szikékről |
| ablative | szikétől | szikéktől |
| Possessive forms of szike | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szikém | szikéim |
| 2nd person sing. | szikéd | szikéid |
| 3rd person sing. | szikéje | szikéi |
| 1st person plural | szikénk | szikéink |
| 2nd person plural | szikétek | szikéitek |
| 3rd person plural | szikéjük | szikéik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.