szeplő

Hungarian

Etymology

Probably borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1] Old Turkic sep-‎ (sep-, “to scatter, sprinkle”), from Proto-Turkic *sep- (“to scatter, sprinkle”)[2].

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛpløː]
  • Hyphenation: szep‧lő

Noun

szeplő (plural szeplők)

  1. freckle

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative szeplő szeplők
accusative szeplőt szeplőket
dative szeplőnek szeplőknek
instrumental szeplővel szeplőkkel
causal-final szeplőért szeplőkért
translative szeplővé szeplőkké
terminative szeplőig szeplőkig
essive-formal szeplőként szeplőkként
essive-modal — —
inessive szeplőben szeplőkben
superessive szeplőn szeplőkön
adessive szeplőnél szeplőknél
illative szeplőbe szeplőkbe
sublative szeplőre szeplőkre
allative szeplőhöz szeplőkhöz
elative szeplőből szeplőkből
delative szeplőről szeplőkről
ablative szeplőtől szeplőktől
Possessive forms of szeplő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szeplőm szeplőim
2nd person sing. szeplőd szeplőid
3rd person sing. szeplője szeplői
1st person plural szeplőnk szeplőink
2nd person plural szeplőtök szeplőitek
3rd person plural szeplőjük szeplőik

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. Starostin, Sergei; Dybo, Anna; Mudrak, Oleg (2003) Etymological dictionary of the Altaic languages (Handbuch der Orientalistik; VIII.8), Leiden, New York, Köln: E.J. Brill: “*săp`í”
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.