szentel

Hungarian

Etymology

Of debated origin:[1]

  1. From the noun szent (“saint”) +‎ -el (“verb-forming suffix”).
  2. Borrowed from a Slavic language.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛntɛl]
  • Hyphenation: szen‧tel

Verb

szentel

  1. (transitive) to dedicate, to devote (for a purpose)
  2. (transitive) to consecrate

Conjugation
conjugation of szentel
Infinitive szentelni
Past participle szentelt
Present participle szentelő
Future participle szentelendő
Adverbial participle szentelve
Potential szentelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szentelek szentelsz szentel szentelünk szenteltek szentelnek
Definite szentelem
én téged/titeket
szentellek		 szenteled szenteli szenteljük szentelitek szentelik
Past Indefinite szenteltem szenteltél szentelt szenteltünk szenteltetek szenteltek
Definite szenteltem
én téged/titeket
szenteltelek		 szentelted szentelte szenteltük szenteltétek szentelték
Conditional mood Present Indefinite szentelnék szentelnél szentelne szentelnénk szentelnétek szentelnének
Definite szentelném
én téged/titeket
szentelnélek		 szentelnéd szentelné szentelnénk szentelnétek szentelnék
Subjunctive mood Present Indefinite szenteljek szentelj
or
szenteljél		 szenteljen szenteljünk szenteljetek szenteljenek
Definite szenteljem
én téged/titeket
szenteljelek		 szenteld
or
szenteljed		 szentelje szenteljük szenteljétek szenteljék
Conjugated infinitive szentelnem szentelned szentelnie szentelnünk szentelnetek szentelniük

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.