szellő

Hungarian

Etymology

A diminutive form of szél (wind).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛlːøː]
  • Hyphenation: szel‧lő

Noun

szellő (plural szellők)

  1. breeze, zephyr

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative szellő szellők
accusative szellőt szellőket
dative szellőnek szellőknek
instrumental szellővel szellőkkel
causal-final szellőért szellőkért
translative szellővé szellőkké
terminative szellőig szellőkig
essive-formal szellőként szellőkként
essive-modal
inessive szellőben szellőkben
superessive szellőn szellőkön
adessive szellőnél szellőknél
illative szellőbe szellőkbe
sublative szellőre szellőkre
allative szellőhöz szellőkhöz
elative szellőből szellőkből
delative szellőről szellőkről
ablative szellőtől szellőktől
Possessive forms of szellő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szellőm szellőim
2nd person sing. szellőd szellőid
3rd person sing. szellője szellői
1st person plural szellőnk szellőink
2nd person plural szellőtök szellőitek
3rd person plural szellőjük szellőik

Synonyms

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.