szalonképes

Hungarian

Etymology

szalon (“salon”) +‎ képes (“capable”), calque of German salonfähig.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɒloŋkeːpɛʃ]
  • Hyphenation: sza‧lon‧ké‧pes

Adjective

szalonképes (comparative szalonképesebb, superlative legszalonképesebb)

  1. well-bred, fit for good society (person)
  2. (of clothing) presentable
  3. proper (thing)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szalonképes szalonképesek
accusative szalonképeset szalonképeseket
dative szalonképesnek szalonképeseknek
instrumental szalonképessel szalonképesekkel
causal-final szalonképesért szalonképesekért
translative szalonképessé szalonképesekké
terminative szalonképesig szalonképesekig
essive-formal szalonképesként szalonképesekként
essive-modal — —
inessive szalonképesben szalonképesekben
superessive szalonképesen szalonképeseken
adessive szalonképesnél szalonképeseknél
illative szalonképesbe szalonképesekbe
sublative szalonképesre szalonképesekre
allative szalonképeshez szalonképesekhez
elative szalonképesből szalonképesekből
delative szalonképesről szalonképesekről
ablative szalonképestől szalonképesektől

Antonyms
  • szalonképtelen

Derived terms
  • szalonképesség

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.