szakács

See also: Szakács

Hungarian

Etymology

Probably a loanword, perhaps from a Russian language. Compare Russian (Church Slavonic) sokačь (chef) which, presumably, is also a loanword in Russian; based on the ending it could originate from a Turkic language. The Hungarian szakács may be an old borrowing, before the Hungarian conquest of the Carpathian Basin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɒkaːt͡ʃ]
  • Hyphenation: sza‧kács

Noun

szakács (plural szakácsok)

  1. cook, chef (a person who prepares food for a living)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szakács szakácsok
accusative szakácsot szakácsokat
dative szakácsnak szakácsoknak
instrumental szakáccsal szakácsokkal
causal-final szakácsért szakácsokért
translative szakáccsá szakácsokká
terminative szakácsig szakácsokig
essive-formal szakácsként szakácsokként
essive-modal — —
inessive szakácsban szakácsokban
superessive szakácson szakácsokon
adessive szakácsnál szakácsoknál
illative szakácsba szakácsokba
sublative szakácsra szakácsokra
allative szakácshoz szakácsokhoz
elative szakácsból szakácsokból
delative szakácsról szakácsokról
ablative szakácstól szakácsoktól
Possessive forms of szakács
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szakácsom szakácsaim
2nd person sing. szakácsod szakácsaid
3rd person sing. szakácsa szakácsai
1st person plural szakácsunk szakácsaink
2nd person plural szakácsotok szakácsaitok
3rd person plural szakácsuk szakácsaik

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.