szakképzett

Hungarian

Etymology

szak +‎ képzett, calque of German. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɒkːeːbzɛtː]
  • Hyphenation: szak‧kép‧zett

Adjective

szakképzett (comparative szakképzettebb, superlative legszakképzettebb)

  1. qualified, skilled, trained

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szakképzett szakképzettek
accusative szakképzettet szakképzetteket
dative szakképzettnek szakképzetteknek
instrumental szakképzettel szakképzettekkel
causal-final szakképzettért szakképzettekért
translative szakképzetté szakképzettekké
terminative szakképzettig szakképzettekig
essive-formal szakképzettként szakképzettekként
essive-modal — —
inessive szakképzettben szakképzettekben
superessive szakképzetten szakképzetteken
adessive szakképzettnél szakképzetteknél
illative szakképzettbe szakképzettekbe
sublative szakképzettre szakképzettekre
allative szakképzetthez szakképzettekhez
elative szakképzettből szakképzettekből
delative szakképzettről szakképzettekről
ablative szakképzettől szakképzettektől

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.