státus

See also: status, Status, and statūs

Hungarian

Alternative forms

Etymology

Borrowed from Latin status.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃtaːtuʃ]
  • Hyphenation: stá‧tus

Noun

státus (plural státusok)

  1. status

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative státus státusok
accusative státust státusokat
dative státusnak státusoknak
instrumental státussal státusokkal
causal-final státusért státusokért
translative státussá státusokká
terminative státusig státusokig
essive-formal státusként státusokként
essive-modal — —
inessive státusban státusokban
superessive státuson státusokon
adessive státusnál státusoknál
illative státusba státusokba
sublative státusra státusokra
allative státushoz státusokhoz
elative státusból státusokból
delative státusról státusokról
ablative státustól státusoktól
Possessive forms of státus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. státusom státusaim
2nd person sing. státusod státusaid
3rd person sing. státusa státusai
1st person plural státusunk státusaink
2nd person plural státusotok státusaitok
3rd person plural státusuk státusaik

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.