struktúra

See also: struktura and struktūra

Hungarian

Etymology

From Latin structura.[1] With -úra ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃtruktuːrɒ]
  • Hyphenation: struk‧tú‧ra

Noun

struktúra (plural struktúrák)

  1. structure

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative struktúra struktúrák
accusative struktúrát struktúrákat
dative struktúrának struktúráknak
instrumental struktúrával struktúrákkal
causal-final struktúráért struktúrákért
translative struktúrává struktúrákká
terminative struktúráig struktúrákig
essive-formal struktúraként struktúrákként
essive-modal — —
inessive struktúrában struktúrákban
superessive struktúrán struktúrákon
adessive struktúránál struktúráknál
illative struktúrába struktúrákba
sublative struktúrára struktúrákra
allative struktúrához struktúrákhoz
elative struktúrából struktúrákból
delative struktúráról struktúrákról
ablative struktúrától struktúráktól
Possessive forms of struktúra
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. struktúrám struktúráim
2nd person sing. struktúrád struktúráid
3rd person sing. struktúrája struktúrái
1st person plural struktúránk struktúráink
2nd person plural struktúrátok struktúráitok
3rd person plural struktúrájuk struktúráik

Derived terms

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.