spontaneitás

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin spontaneitas.[1] With -itás ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈʃpontɒnɛʲitaːʃ]
  • Hyphenation: spon‧ta‧ne‧i‧tás

Noun

spontaneitás (plural spontaneitások)

  1. spontaneity

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative spontaneitás spontaneitások
accusative spontaneitást spontaneitásokat
dative spontaneitásnak spontaneitásoknak
instrumental spontaneitással spontaneitásokkal
causal-final spontaneitásért spontaneitásokért
translative spontaneitássá spontaneitásokká
terminative spontaneitásig spontaneitásokig
essive-formal spontaneitásként spontaneitásokként
essive-modal
inessive spontaneitásban spontaneitásokban
superessive spontaneitáson spontaneitásokon
adessive spontaneitásnál spontaneitásoknál
illative spontaneitásba spontaneitásokba
sublative spontaneitásra spontaneitásokra
allative spontaneitáshoz spontaneitásokhoz
elative spontaneitásból spontaneitásokból
delative spontaneitásról spontaneitásokról
ablative spontaneitástól spontaneitásoktól
Possessive forms of spontaneitás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. spontaneitásom spontaneitásaim
2nd person sing. spontaneitásod spontaneitásaid
3rd person sing. spontaneitása spontaneitásai
1st person plural spontaneitásunk spontaneitásaink
2nd person plural spontaneitásotok spontaneitásaitok
3rd person plural spontaneitásuk spontaneitásaik

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.