sminkel

Hungarian

Etymology

From Austrian German schminken (“to put on make-up”). With the verb-forming suffix -el.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃmiŋkɛl]
  • Hyphenation: smin‧kel

Verb

sminkel

  1. (transitive) to make up (to apply cosmetics or makeup)

Conjugation
conjugation of sminkel
Infinitive sminkelni
Past participle sminkelt
Present participle sminkelő
Future participle sminkelendő
Adverbial participle sminkelve
Potential sminkelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite sminkelek sminkelsz sminkel sminkelünk sminkeltek sminkelnek
Definite sminkelem
én téged/titeket
sminkellek		 sminkeled sminkeli sminkeljük sminkelitek sminkelik
Past Indefinite sminkeltem sminkeltél sminkelt sminkeltünk sminkeltetek sminkeltek
Definite sminkeltem
én téged/titeket
sminkeltelek		 sminkelted sminkelte sminkeltük sminkeltétek sminkelték
Conditional mood Present Indefinite sminkelnék sminkelnél sminkelne sminkelnénk sminkelnétek sminkelnének
Definite sminkelném
én téged/titeket
sminkelnélek		 sminkelnéd sminkelné sminkelnénk sminkelnétek sminkelnék
Subjunctive mood Present Indefinite sminkeljek sminkelj
or
sminkeljél		 sminkeljen sminkeljünk sminkeljetek sminkeljenek
Definite sminkeljem
én téged/titeket
sminkeljelek		 sminkeld
or
sminkeljed		 sminkelje sminkeljük sminkeljétek sminkeljék
Conjugated infinitive sminkelnem sminkelned sminkelnie sminkelnünk sminkelnetek sminkelniük

Derived terms
  • sminkelés

(With verbal prefixes):

  • kisminkel

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.