singcsont

Hungarian
singcsont (shown in red)

Etymology

sing (“cubit”) +‎ csont (“bone”). First attested in 1828. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃiŋkt͡ʃont]
  • Hyphenation: sing‧csont

Noun

singcsont (plural singcsontok)

  1. (anatomy) ulna (the bone of the forearm that extends from the elbow to the wrist on the side opposite to the thumb)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative singcsont singcsontok
accusative singcsontot singcsontokat
dative singcsontnak singcsontoknak
instrumental singcsonttal singcsontokkal
causal-final singcsontért singcsontokért
translative singcsonttá singcsontokká
terminative singcsontig singcsontokig
essive-formal singcsontként singcsontokként
essive-modal — —
inessive singcsontban singcsontokban
superessive singcsonton singcsontokon
adessive singcsontnál singcsontoknál
illative singcsontba singcsontokba
sublative singcsontra singcsontokra
allative singcsonthoz singcsontokhoz
elative singcsontból singcsontokból
delative singcsontról singcsontokról
ablative singcsonttól singcsontoktól
Possessive forms of singcsont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. singcsontom singcsontjaim
2nd person sing. singcsontod singcsontjaid
3rd person sing. singcsontja singcsontjai
1st person plural singcsontunk singcsontjaink
2nd person plural singcsontotok singcsontjaitok
3rd person plural singcsontjuk singcsontjaik

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.