rövidít

Hungarian

Etymology

rövid +‎ -ít [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrøvidiːt]
  • Hyphenation: rö‧vi‧dít

Verb

rövidít

  1. (transitive) to shorten

Conjugation
conjugation of rövidít
Infinitive rövidíteni
Past participle rövidített
Present participle rövidítő
Future participle rövidítendő
Adverbial participle rövidítve
Potential rövidíthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite rövidítek rövidítesz rövidít rövidítünk rövidítetek rövidítenek
Definite rövidítem
én téged/titeket
rövidítelek		 rövidíted rövidíti rövidítjük rövidítitek rövidítik
Past Indefinite rövidítettem rövidítettél rövidített rövidítettünk rövidítettetek rövidítettek
Definite rövidítettem
én téged/titeket
rövidítettelek		 rövidítetted rövidítette rövidítettük rövidítettétek rövidítették
Conditional mood Present Indefinite rövidítenék rövidítenél rövidítene rövidítenénk rövidítenétek rövidítenének
Definite rövidíteném
én téged/titeket
rövidítenélek		 rövidítenéd rövidítené rövidítenénk rövidítenétek rövidítenék
Subjunctive mood Present Indefinite rövidítsek rövidíts
or
rövidítsél		 rövidítsen rövidítsünk rövidítsetek rövidítsenek
Definite rövidítsem
én téged/titeket
rövidítselek		 rövidítsd
or
rövidítsed		 rövidítse rövidítsük rövidítsétek rövidítsék
Conjugated infinitive rövidítenem rövidítened rövidítenie rövidítenünk rövidítenetek rövidíteniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • lerövidít
  • megrövidít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.