röfög

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia + -ög (“frequentative suffix”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrøføɡ]
  • Hyphenation: rö‧fög

Verb

röfög

  1. (transitive, of a pig) to grunt, oink (of a pig or in imitation thereof, to make its characteristic sound repetitively, see röf)

Conjugation
conjugation of röfög
Infinitive röfögni
Past participle röfögött
Present participle röfögő
Future participle röfögendő
Adverbial participle röfögve
Potential röföghet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite röfögök röfögsz röfög röfögünk röfögtök röfögnek
Definite röfögöm
én téged/titeket
röföglek		 röfögöd röfögi röfögjük röfögitek röfögik
Past Indefinite röfögtem röfögtél röfögött röfögtünk röfögtetek röfögtek
Definite röfögtem
én téged/titeket
röfögtelek		 röfögted röfögte röfögtük röfögtétek röfögték
Conditional mood Present Indefinite röfögnék röfögnél röfögne röfögnénk röfögnétek röfögnének
Definite röfögném
én téged/titeket
röfögnélek		 röfögnéd röfögné röfögnénk röfögnétek röfögnék
Subjunctive mood Present Indefinite röfögjek röfögj
or
röfögjél		 röfögjön röfögjünk röfögjetek röfögjenek
Definite röfögjem
én téged/titeket
röfögjelek		 röfögd
or
röfögjed		 röfögje röfögjük röfögjétek röfögjék
Conjugated infinitive röfögnöm röfögnöd röfögnie röfögnünk röfögnötök röfögniük

Derived terms
  • röfögés

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.