régens

See also: regens and Regens

Hungarian

Etymology

From Latin regens.[1] With -ens ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈreːɡɛnʃ]
  • Hyphenation: ré‧gens

Noun

régens (plural régensek)

  1. regent (one who rules in place of the monarch)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative régens régensek
accusative régenst régenseket
dative régensnek régenseknek
instrumental régenssel régensekkel
causal-final régensért régensekért
translative régenssé régensekké
terminative régensig régensekig
essive-formal régensként régensekként
essive-modal — —
inessive régensben régensekben
superessive régensen régenseken
adessive régensnél régenseknél
illative régensbe régensekbe
sublative régensre régensekre
allative régenshez régensekhez
elative régensből régensekből
delative régensről régensekről
ablative régenstől régensektől
Possessive forms of régens
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. régensem régenseim
2nd person sing. régensed régenseid
3rd person sing. régense régensei
1st person plural régensünk régenseink
2nd person plural régensetek régenseitek
3rd person plural régensük régenseik

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.