ránc
Hungarian
Etymology
Possibly a back-formation from ráncol.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈraːnt͡s]
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ránc | ráncok |
| accusative | ráncot | ráncokat |
| dative | ráncnak | ráncoknak |
| instrumental | ránccal | ráncokkal |
| causal-final | ráncért | ráncokért |
| translative | ránccá | ráncokká |
| terminative | ráncig | ráncokig |
| essive-formal | ráncként | ráncokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ráncban | ráncokban |
| superessive | ráncon | ráncokon |
| adessive | ráncnál | ráncoknál |
| illative | ráncba | ráncokba |
| sublative | ráncra | ráncokra |
| allative | ránchoz | ráncokhoz |
| elative | ráncból | ráncokból |
| delative | ráncról | ráncokról |
| ablative | ránctól | ráncoktól |
| Possessive forms of ránc | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ráncom | ráncaim |
| 2nd person sing. | ráncod | ráncaid |
| 3rd person sing. | ránca | ráncai |
| 1st person plural | ráncunk | ráncaink |
| 2nd person plural | ráncotok | ráncaitok |
| 3rd person plural | ráncuk | ráncaik |
Derived terms
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.