restaurátor

See also: restaurator and Restaurator

Hungarian

Etymology

From Latin restaurator (“restorer”)[1], from restaurare (“to restore”). With -átor ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛʃtɒuraːtor]
  • Hyphenation: res‧ta‧u‧rá‧tor

Noun

restaurátor (plural restaurátorok)

  1. restorer

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative restaurátor restaurátorok
accusative restaurátort restaurátorokat
dative restaurátornak restaurátoroknak
instrumental restaurátorral restaurátorokkal
causal-final restaurátorért restaurátorokért
translative restaurátorrá restaurátorokká
terminative restaurátorig restaurátorokig
essive-formal restaurátorként restaurátorokként
essive-modal — —
inessive restaurátorban restaurátorokban
superessive restaurátoron restaurátorokon
adessive restaurátornál restaurátoroknál
illative restaurátorba restaurátorokba
sublative restaurátorra restaurátorokra
allative restaurátorhoz restaurátorokhoz
elative restaurátorból restaurátorokból
delative restaurátorról restaurátorokról
ablative restaurátortól restaurátoroktól
Possessive forms of restaurátor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. restaurátorom restaurátoraim
2nd person sing. restaurátorod restaurátoraid
3rd person sing. restaurátora restaurátorai
1st person plural restaurátorunk restaurátoraink
2nd person plural restaurátorotok restaurátoraitok
3rd person plural restaurátoruk restaurátoraik
  • restaurál

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.