reláció

See also: relació

Hungarian

Etymology

Borrowed from Late Latin relatio.[1] With -áció ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛlaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: re‧lá‧ció

Noun

reláció (plural relációk)

  1. (mathematics) relation (set of ordered tuples, a Boolean function of two or more arguments)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative reláció relációk
accusative relációt relációkat
dative relációnak relációknak
instrumental relációval relációkkal
causal-final relációért relációkért
translative relációvá relációkká
terminative relációig relációkig
essive-formal relációként relációkként
essive-modal — —
inessive relációban relációkban
superessive reláción relációkon
adessive relációnál relációknál
illative relációba relációkba
sublative relációra relációkra
allative relációhoz relációkhoz
elative relációból relációkból
delative relációról relációkról
ablative relációtól relációktól
Possessive forms of reláció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. relációm relációim
2nd person sing. relációd relációid
3rd person sing. relációja relációi
1st person plural relációnk relációink
2nd person plural relációtok relációitok
3rd person plural relációjuk relációik

Derived terms
  • egységreláció
  • ekvivalenciareláció
  • kongruenciareláció

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.