ragoz

Hungarian

Etymology

From rag (“suffix, case ending”) +‎ -oz (“verb-forming suffix”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɒɡoz]
  • Hyphenation: ra‧goz

Verb

ragoz

  1. (transitive, grammar) to inflect, decline, conjugate (to vary the form of a word to express case, tense, gender, number, mood, etc.)

Conjugation
conjugation of ragoz
Infinitive ragozni
Past participle ragozott
Present participle ragozó
Future participle ragozandó
Adverbial participle ragozva
Potential ragozhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ragozok ragozol ragoz ragozunk ragoztok ragoznak
Definite ragozom
én téged/titeket
ragozlak		 ragozod ragozza ragozzuk ragozzátok ragozzák
Past Indefinite ragoztam ragoztál ragozott ragoztunk ragoztatok ragoztak
Definite ragoztam
én téged/titeket
ragoztalak		 ragoztad ragozta ragoztuk ragoztátok ragozták
Conditional mood Present Indefinite ragoznék ragoznál ragozna ragoznánk ragoznátok ragoznának
Definite ragoznám
én téged/titeket
ragoználak		 ragoznád ragozná ragoznánk ragoznátok ragoznák
Subjunctive mood Present Indefinite ragozzak ragozz
or
ragozzál		 ragozzon ragozzunk ragozzatok ragozzanak
Definite ragozzam
én téged/titeket
ragozzalak		 ragozd
or
ragozzad		 ragozza ragozzuk ragozzátok ragozzák
Conjugated infinitive ragoznom ragoznod ragoznia ragoznunk ragoznotok ragozniuk

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.