párkány

Hungarian

Etymology

Borrowed from German. First attested in 1295.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈpaːrkaːɲ]
  • Hyphenation: pár‧kány

Noun

párkány (plural párkányok)

  1. (of window) sill

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative párkány párkányok
accusative párkányt párkányokat
dative párkánynak párkányoknak
instrumental párkánnyal párkányokkal
causal-final párkányért párkányokért
translative párkánnyá párkányokká
terminative párkányig párkányokig
essive-formal párkányként párkányokként
essive-modal
inessive párkányban párkányokban
superessive párkányon párkányokon
adessive párkánynál párkányoknál
illative párkányba párkányokba
sublative párkányra párkányokra
allative párkányhoz párkányokhoz
elative párkányból párkányokból
delative párkányról párkányokról
ablative párkánytól párkányoktól
Possessive forms of párkány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. párkányom párkányaim
2nd person sing. párkányod párkányaid
3rd person sing. párkánya párkányai
1st person plural párkányunk párkányaink
2nd person plural párkányotok párkányaitok
3rd person plural párkányuk párkányaik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.