pogány

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin paganus, from Latin pagus, probably via Serbo-Croatian pogan or Slovene poganin.[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpoɡaːɲ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: po‧gány

Noun

pogány (plural pogányok)

  1. pagan

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative pogány pogányok
accusative pogányt pogányokat
dative pogánynak pogányoknak
instrumental pogánnyal pogányokkal
causal-final pogányért pogányokért
translative pogánnyá pogányokká
terminative pogányig pogányokig
essive-formal pogányként pogányokként
essive-modal — —
inessive pogányban pogányokban
superessive pogányon pogányokon
adessive pogánynál pogányoknál
illative pogányba pogányokba
sublative pogányra pogányokra
allative pogányhoz pogányokhoz
elative pogányból pogányokból
delative pogányról pogányokról
ablative pogánytól pogányoktól
Possessive forms of pogány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pogányom pogányaim
2nd person sing. pogányod pogányaid
3rd person sing. pogánya pogányai
1st person plural pogányunk pogányaink
2nd person plural pogányotok pogányaitok
3rd person plural pogányuk pogányaik

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. pogány in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.