orvostanhallgató

Hungarian

orvostan (“medicine”) +‎ hallgató (“student”)

orvostanhallgató (plural orvostanhallgatók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	orvostanhallgató	orvostanhallgatók
accusative	orvostanhallgatót	orvostanhallgatókat
dative	orvostanhallgatónak	orvostanhallgatóknak
instrumental	orvostanhallgatóval	orvostanhallgatókkal
causal-final	orvostanhallgatóért	orvostanhallgatókért
translative	orvostanhallgatóvá	orvostanhallgatókká
terminative	orvostanhallgatóig	orvostanhallgatókig
essive-formal	orvostanhallgatóként	orvostanhallgatókként
essive-modal	—	—
inessive	orvostanhallgatóban	orvostanhallgatókban
superessive	orvostanhallgatón	orvostanhallgatókon
adessive	orvostanhallgatónál	orvostanhallgatóknál
illative	orvostanhallgatóba	orvostanhallgatókba
sublative	orvostanhallgatóra	orvostanhallgatókra
allative	orvostanhallgatóhoz	orvostanhallgatókhoz
elative	orvostanhallgatóból	orvostanhallgatókból
delative	orvostanhallgatóról	orvostanhallgatókról
ablative	orvostanhallgatótól	orvostanhallgatóktól

Possessive forms of orvostanhallgató
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	orvostanhallgatóm	orvostanhallgatóim
2nd person sing.	orvostanhallgatód	orvostanhallgatóid
3rd person sing.	orvostanhallgatója	orvostanhallgatói
1st person plural	orvostanhallgatónk	orvostanhallgatóink
2nd person plural	orvostanhallgatótok	orvostanhallgatóitok
3rd person plural	orvostanhallgatójuk	orvostanhallgatóik

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.